Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK. MÁJUS 12. — Olvassuk: 2 Kor. 4:1-7.

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen és nem magunktól való." (2

Kor. 4:7)

Abban a régi kis templomban, ahová én vasárnaponként járok, van egy öreg, kézi-fujtatós orgona. Ma már nem használják. Ettől az orgonától jobbra egy nagyon szűk kis ajtó nyílik, amelyen egy ember csak éppen, hogy be tud csúszni. E nyíláson szokott bemenni az orgonát fújtató gyerek. Ennek a gyereknek az volt a feladata, hogy a fújtatót állandóan pumpálja, hogy az orgona légszekrényében mindig legyen elegendő levegő s az orgonista fennakadás nélkül tudjon játszani. Elgondolkodtam egy alkalommal az öreg orgonán, s az azt fújtató fiú munkáján. Azt a tanítást adta nekem a szemem előtt fellebbenő régi kép. hogy a mi életünknek is éppen így szüksége van egy állandó erőre, amely élteti. Ez az erő nem más, mint a Szentlélek csodálatos munkája. Általa kapjuk a vezetést, általa lesz életünk erővel teljes. Miként az orgona sípjaiból gyönyörűséges hangok áradnak, a mi életünkből is a Szentlélek által a hit és szeretet, s a bizonyságtételek áldott hangjai törnek elő. A Szentlélek erejére pedig szüntelenül szükségünk van nemcsak nékünk, hanem ennek az egész lélekben szűkölködő világnak.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Istenünk, Szentlelked erejéért imádkozunk Hozzád buzgó szívvel és lélekkel. Nekünk nincs más vezetőre szükségünk, csakis a Te telkedre, Aki érettünk is könyörög kimondhatatlan fohászkodással. Ámen.

Bertha S. Armstrong (New York)

14