Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

VASARNAP, MÁJUS 8. — Olvassuk: 2 Tim. 1:3-10.

„Eszembe jut a benned levő, kémputatás nélkül való hit, amely lakozott először a te nagyanyádban, Loisban és anyádban, Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is.” (2 Tim. 1:5)

Emlékszem, hogy mikor fiatal leány voltam, minden reggel, iskolába indulás előtt édesanyám imádkozott értem és barátaimért. Később, mikor nekem is adott gyermekeket a jó Isten, átölelve őket imádkoztam velük iskolába vezető útjuk előtt.

Évekkel ezelőtt fiúnk az Egyesült Államokba ment, hogy ott folytassa tanulmányait. Indulása előtt ezt mondtam neki: „Isten a te Atyád, aki örök szeretet és a világ alkotója. Nem mehetek veled az Egyesült Államokba, hogy segítségedre legyek; de ne feledd soha, hogy Isten ott is veled lesz mindenkor és megsegít mindenben.”

Egy nap levelet kaptam tőle, melyben ezt írta: „Édesanyám, azt mondtad nekem, hogy én Isten fia vagyok. Ez a tény elsőrendű fontosságúvá lett nekem, és kimondhatatlan örömmel tölt el. Szégyen nélkül vallom magam Isten gyermekének. A tudat biztonságot ad és nem érzem magam többé elhagyatottnak."

Nagy áldás egy gyermek számára a szülők, nagyszülők hitének látása, boldog megtapasztalása. Boldog az a gyermek, akinek, talán egy döntő pillanatban, édesanyja jóra intő szava visszacseng fülében és ő hallgat a halk, esdő hangra. Mégis tudnunk kell, hogy a hitet nem lehet örökölni, Isten ajándéka az a Szentlélek által.

IMÁDKOZZUNK: Drága Mennyei Atyánk! Add, hogy emlékezzünk arra, hogy gyermekeink elsősorban a Te gyermekeid. Taníts minket a Te akaratod szerint nevelni őket. Ámen.

— Hogy lehetek leghathatósabban gyermekeim lelki irányítója? — 10 Sun Hi Lee Ro (Taejon, Korea)