Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 9. —Olvassuk: I. Korintus 13.

,,A szeretet mindent remél.” (I. Korintus 13:7)

A 15. Metodista Világkonferencián Nairobiban, Kenya államban felszólítottak csoportommal együtt, hogy feleljünk a következő kérdésre: ,,Mit remélsz keresztyén életed számára?" Kis csoportunkban hamarosan elkezdtük a kérdés megvitatását. A legtöbben készen voltunk valami gyors és tetszetős válasszal egészen addig, amíg egy ember fel nem állt. Lehajtott fejjel és szomorú arccal egyszerűen így szólt: „Az én életemben nincsen reménység." Elmondotta, hogy milyen az élete, mint fekete lelkipásztornak Dél-Afrikában. Amíg az ő reménytelenségéről beszélt, körbeadta azt az útlevelét, amit Dél-Afrikában minden fekete embernek állandóan magával kell hordania. Az elkülönítés, „apartheid" nagyon valóságos lett a számunkra, mondta. De még jobban megdöbbentünk, amikor így szólt: „Nem tudok többé visszajönni közétek, mert nem tudom, hogy közületek ki fog engem az én kormányomnak feljelenteni." De mégis visszajött és a csoport tagjai minden nap növekedtek az egymás iránti szeretetben.

Az utolsó napon, amikor búcsút mondtunk egymásnak, a mi délafrikai barátunk széles mosollyal az arcán, így szólt: „Köszönöm nektek! Ti vagytok az előidézői, hogy az életemben újra van reménység."

IMÁDKOZZUNK: Segíts meg, Uram, hogy legyen reménységem, és keresztyén barátaim szeretetével is munkáld ezt, kérlek. Ámen.

— A mi reménységünk Jézus Krisztusban van és egyedül Jézus Krisztusban. —

Jim Holsinger (Virginia)

11