Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)
1988-05-01 / 3. szám
SZERDA, MÁJUS 4. — Olvassuk: Zsolt. 139:1-12. ,,Ott is a te kezed vezérelne engem.” (Zsolt. 139:10) Külföldi vendégek voltak nálunk és az egyik reggel sétára indultak. Jónéhány mérföldet gyalogoltak már, amikor észrevették, hogy nem találják az utat visszafelé. Útbaigazítást kértek, de rosszat kaptak. Néhány mérföldnyi hiábavaló erőfeszítés után felismerték valódi helyzetüket. A férfi imádkozott: „Urunk, segíts —elvesztünk!" Továbbmenve, egy házat találtak, bekopogtak, segítséget kértek. A lakó történetesen barátunk volt és autóba ültetve, hazahozta az elveszetteket. El lehet veszni vidéki utakon, tömegben vagy autópályán. Lehetünk gondolatainkban összekuszáltak, lelkileg letörtek vagy testileg betegek. Bármilyen helyzetben vagyunk is. Istennek Szent Lelke kész és képes is békességet, erőt és gyógyulást hozni. Számosán úgy érzik, nincs is már értelme életüknek s az soha nem fog már egyenesbe kerülni. Az élet tele van céltalanul vagy rossz célok után futkosó emberekkel, akik maguk belülről összevisszaságban vannak és konfúziót teremtenek maguk körül is. Igazában véve ezek veszedelmes emberek. Vajon mi nem vagyunk-e ezek közül egy? Amikor elveszítettük utunkat az életben, amikor komoly problémák elé kerültünk, rendszerint segítséget keresünk. Jézus Krisztus arra tanít, hogy kérjünk Őtőle segítséget. Ő mondta: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek." (Máté 7:7) Jézus azért mondta ezeket az igéket, hogy éljünk vele. Keressük őt, zörgessünk nála és kérjünk tőle! IMÁDKOZZUNK: Teremtő Istenünk, értelmünk és lábunk gyakran vezet minket bajba és összevisszaságba. Küldd el a te Szent Lelkedet. Ámen. — Nem távolodhatok el Istentől olyan messzire, hogy Ő el ne érjen. — ,, Keith B. Wise (Alaszka)
