Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK. MÁJUS 5. — Olvassuk: 2Kor 4:6-14.

„Az Úrnak öröme a ti erősségtek.” (Nehémiás 8:10)

Egy barátom megkérdezett: „Mi van veled? Hova lett a szemed csillogása?" Lelkemen és arcomon kiábrázolódott az a legyőzetettség, amit átéltem. Egy nagy hózivatar következtében családom jelentős anyagi kárt szenvedett. Barátom kérdése mégis arra indított, hogy megújítsam örvendező hitemet. Aztán néhány héten belül jégeső verte el a termést és családunk számos további anyagi veszteséget szenvedett. A lelkészem emlékeztetett engem, hogy Isten végül is pótolta a bibliai Jób veszteségeit. „Sajnos, én nem vagyok Jób" — feleltem. — A hátrányok szenvedése és veszteségek sorozata folytatódott. Az egyik nap véletlenségből unokám kedvenc kutyájának halálát okoztam autómmal. A következő reggelen unokám arra ébredt, hogy az egyik eddigelé egészséges borjúja kimúlt. Azt kérdeztem „Vajon Isten teszi mindezt velünk?"

Aztán elcsendesedve Isten előtt, arra a gondolatra jutottam, hogy a mi szerető Istenünk éppen úgy érdekelt a mi személyes jólétünkben, mint önmagunk. Ez az Istenem örül az én vagy másvalaki szerencsétlenségének. Életünkben nemcsak nyereségek vannak, hanem veszteségek is. Isten gyermekének lenni azt jelenti, hogy a jók után el kell fogadnunk a rosszat is, az ajándékok után azoknak megvonását is. Mindezek között azt kell kérdeznünk, hogy Isten mire akar tanítani. Talán arra, hogy jobban azokra a kincsekre koncentráljunk, amelyekről Jézus Krisztus azt tanította: a rozsda és a moly meg nem emészti, a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Ha megtanultuk. az Úr örül, mi pedig hitben erősödünk.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, tudjuk, hogy mindaz, ami történik velünk, nem annyira fontos, mint az, hogyan reagálunk reá. Add nekünk azt a képességet, hogy hitben reagáljunk. Ámen.

— Örvendezek az én megváltó Istenemben. —

Marvin D. McReynolds (Kansas) 7