Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)
1988-03-01 / 2. szám
KEDD, ÁPRILIS 26. — Olvassuk: Józs 5:13-15. „És úgy cselekedék Józsué.” (Józs. 515) Józsué teljes életében Isten irányítását kereste. Ez a hűsége tette őt képessé arra, hogy szembe tudjon szállni az előtte lévő ismeretlennel és bátor döntéseket tudjon hozni, bízva abban, hogy azok megegyeznek Isten akaratával. Ezért nem meglepő az, hogy Józsué válasza az Úr serege fejedelmének szavára egyszerűen ez volt: „Mit akarsz, hogy cselekedjem?" Semmi több. Lehetséges, hogy ez nem volt mindig ennyire könnyű, ahogy hangzik. Végeredményben Józsué is csak ember volt. El tudom képzelni, mennyire tusakodhatott olykor, hogy vajon helyesen értette-e meg az Úr akaratát. Hiszen pl. azok a parancsok, melyeket az Úr adott néki Jerikó elfoglalását illetően, bolondságnak látszhattak egy katona-embernek. Mégis: ő figyelt az Úr szavára és engedelmeskedett. Mennyire szeretnék én Józsuához hasonlítani! Hogy hűségesebb legyen életemben az Úr hívását illetően, amikor az ismeretlennel kell szembeszállnom! Szeretném, ha fogékonyabb volnék Isten irányítását illetően, és vidámabban engedelmeskednék, amikor bátor és nehéz elhatározásokat kell megtennem. Vannak idők, amikor bizonytalankodom, hogy vajon kövessem-e Isten vezetését. Arra gondolok olykor, hogy az az út, melyet Isten mutat, túl fájdalmas és nehéz lesz számomra. Vagy kételkedem: megvan-e bennem az erő, hogy végigküdjem a föladatot és ne féljek a következményektől. Úgy szeretnék olyan lenni, mit Józsué: hogy mindenkor cselekedjem azt, amit az Úr mond nékem! IMÁDKOZZUNK: Istenem, Drága Mennyei Atyám, cselekedd, hogy adjam át magamat minden nap Néked. Ámen — Ha Istenre bízzuk életünk vezetését, Ő erőt ad nekünk életutunkra. — Barger R. Katalin (Maryland, USA) 59
