Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

„Különbség van a csodatevő munkákban is, de ugyanaz az Isten, aki mindezt munkálja mindenkivel.” (IKor. 12 6)

Nyolc évvel ezelőtt született egyetlen fiúnknak többféle fogyatékossága van: szellemi fogyatékosság, majdnem teljes süketség és látási problémák. Míg hasonló korú gyermekek már komputerekkel dolgoznak, Jusztin még csak most tanul tízig számolni. Nem csoda tehát, ha azon problémázom: mi is lesz vele ebben az „aki bírja, marja”, versengő világban. Gyakran féltem elmenni szülői értekezletekre, mivel Jusztin élete, jövőbeli kilátása oly reménytelen volt. Egyszer azonban egy szülői értekezlet hozzásegített ahhoz, hogy életsorsunkat megfelelő megvilágításban lássam. Jusztin tanítója elmondta, hogy ő azon a tanítási napon értesült szeretett nagyapja haláláról. Az osztályában csak egyetlen gyermek vette észre a könnyeket az ő szemében: az én kisfiam, Jusztin, aki átölelte őt és az egész nap folyamán próbálta vigasztalni tanítóját.

E világ szerint Jusztin sohasem fog nagy eredményeket produkálni. Sőt, tudjuk, sok küzdelem vár rá. De a részvétteljes szeretetet ennek a fiúcskának nem kell másoktól megtanulnia. Ebben ő igen gazdag.

Isten a legelesettebbeket is föl tudja használni a maga dicsőségére és szolgálatára: hogy az Ő dolgai nyilvánvalókká legyenek.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy a Te hatalmad megszabadítson bennünket a Benned való hit által a szeretteinkért való túlzott aggódástól. Ámen.

— Isten cselekedetei nyilvánvalóbbakká lesznek általam is.

HÉTFŐ, ÁPRILIS 25. — Olvassuk: Ján. 9:1-7.

French W. Dániel (New York, USA)

58