Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

,,Ti vagytok a világ világossága.” (Mt. 5:14)

1968 februárjában szörnyű vihar tombolt a németországi tengerparton. Sok hajóról vészjelek érkeztek, segítséget kérve. Helgoland szigetéről egy mentőcsónak indult el, az óriási hullámokban tomboló tengeren. A mentőcsónak legénysége megmentette az egyik veszélyben forgó halászhajó személyzetét s azután elindult visszafelé, egy kivilágított bója irányában, melyről azt gondolták, hogy az a kikötőt jelzi. A bóját azonban a vihar leszakasztotta horgonyáról s messze elsodorta, úgyannyira, hogy annak fénye veszedelmes, sziklás partvidékre vezette a mentőket és menekülőket. A mentőcsónak elsüllyedt. Utolsó szálig mind odavesztek.

Az úszó világító bóják veszedelmesek, nemcsak a tengerészeknek, hanem lelki értelemben is. Világunk telve van hamis fényekkel, melyek maguk felé hívogatnak, csalogatnak bennünket.

Jézus azt mondja tanítványainak: ,,Ti vagytok a világ világossága". S ezzel azt akarja mondani: Az emberek titeket néznek, figyelnek, hogyan éltek. Mi azonban csak akkor vagyunk világosság mások számára, ha és amikor kapcsolatban vagyunk Krisztussal, a világ világosságával, ha ő gyújtott meg minket. Akinek élete Krisztusba van lehorgonyozva, csak az lehet állandó világosság a gyűlölet, bűn és önzés e sötét világában. A mi hivatásunk, hogy ilyenek legyünk. Világosság a nevünk, s a sötétség cselekedeteihez semmi közünk.

IMÁDKOZZUNK: Szeretett Istenünk, tarts minket Magadhoz kötözve, hogy megbízható világosság lehessünk azok számára, akik sötétségben járnak. Ámen.

— Akkor leszek állandó világosság, ha erősen Istenhez vagyok kapcsolódva. —

Flake Herman (Harzburg, Nyugat-Németország)

VASÁRNAP, ÁPRILIS 24. — Olvassuk: Ef. 5:6-17.

57