Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

„Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget sátorodhoz.” (Zsolt. 9:10)

Az időjárást figyelő szakemberek azt jósolták, hogy a Glória nevű orkán kidühöngi magát, mielőtt eljutna arra vidékre, ahol lányom és családja él. Nem ez történt. Teljes erejével közeledett szeretteim lakóhelye felé. Telefonáltam lányomnak és telefonon együtt imádkoztunk. Elmagyarázta hirtelen fogant tervét is, hogy nem hagyják el a házat, de lemennek a pincébe attól való félelmükben, hogy az udvaron levő nagy fát a vihar rádöntheti a házra. Állandóan figyeltük a híreket és közben folyton imádkoztunk. A hurrikán teljes erejével csapott le Long Island szigetre, lányomék lakóhelyére. Mikor elmúlt a veszély, újra hívtam lányomat. Ezt mondta: „Körülöttünk mindent letarolt, felforgatott a vihar, de mi sértetlenek maradtunk. Még a nagy fa se dőlt le.” — Nem mindig így vészeljük át az élet viharait. Olykor súlyos megpróbáltatásokkal kell szembenézni. A bajok esőstől jönnek, és nem értjük miért. De ugyanaz az Úr Isten, ki a Vöröstengert kettéválasztotta az izraeliták előtt, számunkra is megcselekszi a csodát, hogy a nyomorúság vizei nem öntik el fejünket. Megsegít a nehéz időkben. Ha kinyújtjuk kezünket Felé esdekelve, a Mindenható Isten, kinek szemei forognak az egész földön, ki mindig mellettünk van, részvétre indul és szeretetével megtámogat. Válaszd azért a Felségest hajlékoddá!

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, hogy menedékünk vagy; hogy védő kezed felettünk tartod és nem veszünk el. Megmentesz az örök haláltól is. Ámen.

— Isten a mi hűséges védő paizsunk. —

Isabelle L. Smith (New York)

SZOMBAT, ÁPRILIS 23. — Olv.: Zsolt. 107:23-32.

56