Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

,,Hálát adok Istennek minden tirólatok való emlékezéseimben, mindenkor minden énkönyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén.” (Fii 1:3,4)

Egy barátnőm ifjúságától fogva hivő és tevékeny tagja volt egyházának. De aztán férjhezment és gyermeke született. Most pedig várja a másodikat. Férje is buzgó munkás egy keresztyén szervezetben. Pár vasárnappal előbb beszédbe elegyedtem barátnőmmel a templomi istentisztelet után. Ezt mondta:

,,Mióta nem vagyok semmiféle szolgálatban az egyháznál, igen rosszul éreztem magam, egyenesen haszontalannak. Mindig résztvettem mindenféle egyházi mozgásban, és most nem tudok. A minap azonban elgondolkozva ezen, rájöttem, hogy imádkozni tudok, s ennek olyan kiterjedt területe van. Most már sok időt töltötk imádsággal férjemért, munkatársaiért, a fiatalokért, akik között ők dolgoznak. És imádkozom másokért is, sokakért, kikről tudom, hogy szükségben vannak és igénylik azt." — Barátnőm arca ragyogott az örömtől, hogy ezt az új szolgálatot gyakorolhatja. Pál is milyen hálás volt Istennek, hogy hittestvéreit és azok szükségeit imádságaiban odavihette Isten elé. Meg vagyok győződve, hogy te is, Testvérem, életfontosságúnak tartod e szolgálatban való részvételed. És mikor hálaadással, szorgalmasan gyakoroljuk, felfedezzük — mint barátnőm, Pál apostol és sokan-sokan mások — az örömöt, a boldog izgalmat, amit a másokért való imádság ad.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyám, ha minden út bezárulna előttem, hogy magamért vagy más elesettekért valamit is tegyek, köszönöm, hogy az imádság drága ajándékát még mindig meghagyod. Meghallgatsz és megcselekszed a jót. Ámen.

— Öröm vár azokra, akik gyakorolják a könyörgést

másokért. — Douglas R. Armey (California)

PÉNTEK, ÁPRILIS 22. — Olvassuk: Fii. 1:3-7.

55