Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 21. — Olvassuk: Ján. 15:7-11.

„Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” (Ján. 15:12)

Férjem és én nagyon nehéz időkön mentünk keresztül házasságunkban. Persze, könnyű volt számomra minden bajunkat házastársam hibájának tulajdonítani. Komolyan úgy éreztem, hogy áldozatává váltam egy másik embernek. Sokáig képtelen voltam az egyenetlenségeket, civódásokat úgy látni, hogy azokat saját sértődöttségem, haragom okozták. Aztán megtanultam, hogy Isten a megbocsátás Istene, de saját hibáink, emberi kötözöttségünk megakadályozhatják az Isten megbocsátásának szabad folyását. Egyedül Isten kegyelme által oldódnak meg sérelmeink és látjuk a másik embert Krisztus szemével, szeretetével. Milyen ez a krisztusi szeretet? Olyan, hogy a keresztre vitte Őt. Meghalt mindnyájunkért, mindnyájunk bűnéért. Nem minden Krisztus követő van arra rendeltetve, hogy hasonló halált szenvedjen, de mindnyájan osztogathatjuk azt a szeretetet, mely reánk áradt. Ha elfogadjuk a másik embert úgy, amint van, hibájával együtt és hajlandók vagyunk megbocsátani neki, az isteni szeretet részesévé tesszük őt. Krisztus ebbe az egy parancsolatba foglalta össze sok-sok parancsát. Kezdettől fogva vettük a parancsot, hogy szeressük egymást. (IJn.2:7). De új ez a parancsolat, mert a példát, ahogy Jézus szeretett, eddig soha senki nem gyakorolta. (Jn. 13:34). Aki nem tud szeretni, csak gyűlölni, hogy is lehetne boldog!!

IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus, segíts minket, hogy a Te szemeddel lássuk a másik embert. Segits szeretni. Ámen.

— Szeretni isteni módon, Krisztus megvalósíthatja az életünkben. —

Anne Spring (Georgia) 54