Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

„De az Igének ne csupán hallgatói, hanem megtartói is legyetek, hogy meg ne csaljátok magatokat.” (Jakab ! :22)

Mikor egyik este a vasas üzlet előtt leparkoltam a kocsimat, egy idősebb ember jött oda hozzám. Igen barátságos hangon kérte: „Fiatal ember, lenne olyan szíves és segítene a kocsimat megindítani? Az elem az autómban nem működik." Az öreg érdekelt is, meg nem is. S az igazság az, hogy nem akartam magam zavartatni. S amint ott hagytam, így feleltem neki „Bocsánat, öregem, de nincs megfelelő kábelem."

Amíg az üzletben sorba álltam, folyton az emberemre gondoltam. Van megfelelő kábelem, — mégpedig új, amit azért vettem, mert egyszer velem is ez történt, s akkor valaki segített rajtam. De most —tiszta önzésből — nem akartam használni.

Amint mentem kifelé, embertársam jött befelé. Mosolygott rám, s én egy jó keresztyént játszva, még azt is javasoltam neki, hogy imádkozzék. Gyorsan ezt felelte „Hiszem, hogy Isten meghallgatja imámat."

Amint mentem el, hirtelen azt gondoltam, hogy én vagyok Isten válasza. Azok a kábelek nem érnek semmit, ha nem használjuk. Visszasiettem a bajban lévő emberhez. Megvallottam neki hitványságom, és bocsánatát kértem. S amint elváltunk, meg voltam győződve, hogy Isten megáldott, mert előtte is megbántam cinizmusom, hazugságom. Igazán kértem Isten bocsánatát is. A fenti Igét a Lélek nem engedte, hogy megcsúfoljam

IMÁDKOZZUNK: Uram, vésd jól az eszembe, hogy nem elég csak figyelni a te igédre, élni, cselekedni is kell azt. Ámen.

Fisher Harold (New Jersey)

SZERDA, ÁPRILIS 20. — Olvassuk: Jak. 1:19-27.

53