Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 19. — Olvassuk: Fii. 4:4-9.

„örüljetek az Úrban mindenkor.” (Fii. 4 4)

Nyitott ablakomon keresztül, félálmomban hallgattam a hangversenyt. Hallgattam a rigó messze hangzó füttyét, a verebek csiripelését és a vörösbegy beszélgetését. Egy ideig még feküdtem és élveztem az andalító tavaszi hangokat. Nem volt abban semmi ritmus, még kevésbé összhang, de az a sok összevissza hang mégis pompás harmóniába olvadt.

Élvezetemet félbeszakította egy hirtelen tavaszi zápor. Még a fejem is betakartam, s arra gondoltam, milyen kegyetlen lenne most kimenni dolgozni. De takarómon keresztül is hallottam a vörösbegyet, a verebeket a rigókat a maguk módján, egyfolytában beszélgetni, vigadozni. Az eső egyáltalán nem zavarta őket.

Pál így mondja: „Örüljetek az Úrban mindenkor!” Nem azt mondja, hogy akkor örülj, mikor a nap ragyog, vagy mikor minden nagyon jól megy. Nem mondja azt se, hogy zárkózzunk be, mikor bajok felhői tornyosulnak felettünk. De azt mondja, hogy ne legyünk aggódóak. Szívünkben hálával hozzuk minden bajunkat és kérésünket az Úr elé. Csak így lesz béke és megelégedés életünk minden napjában. Még csak azt sem mondhatja senki: könnyű volt Pálnak így beszélni. Tudjuk, börtönből írta ezt a levelet. Vagy olvasd el életrajzából 2Kor 11:23-33-at. Szenvedés, veszedelem élete nagy részében, de az odafelvalókra nézett, a dicsőségre, mely várt reá, és ezért tudta írni, mondani másoknak is: „Örüljetek az Úrban mindenkor". Legyen a te életedben is így!

IMÁDKOZZUNK: Édes jó Istenein, adj nekem hálaadó és Téged befogadó szívet. Add, hogy bizodalmám mindig csak benned legyen! Ámen.

— Mind a napfény, mind a zivatar szükséges a növekedéshez. Peterson Medeline (Nebraska)

52