Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 28. — Olvassuk: 2 Sámuel 11:1-27.

„De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszett az Úrnak.” (2Sámuel 11:27b)

Egy bibliaórán arra kértem a jelenlevőket próbálják elképzelni, hogy Mária hogyan érezhette magát, amikor Gábriel megjelent előtte. Egy nőtestvér ezt mondta: ,,Nem hiszem hogy félt tőle, mert abban az időben az emberek hozzá voltak szokva angyali jelenésekhez". Igen, hajlamosak vagyunk arra, hogy a bibliai idők szereplőit különlegeseknek tartsuk. Az olvasottak alapján úgy tűnik, hogy az Ótestamentum népénél az angyalok megjelenése, az Istennel való beszélgetés, a merész hit, természetes jelenség volt. Ebből kifolyólag úgy érezzük, hogy azoknak a régi történeteknek nincsen vonatkozása a mai életre, és bennünket Isten nem tud hasonló módon használni. —

Ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, egészen más képet nyerünk azokról az időkről. Nem szentekkel találkozunk, hanem emberekkel: a leghősebbek, Istent-szeretők is néha súlyos bűnöket követtek el. Például, Dávid király elcsábította egy másik ember feleségét, majd úgy manipuláltatta vezérével a hadsereget, hogy a következő harcban a férj biztosan elessen. A mai bibliai rész pedig úgy mutatja be Dávidot, mint aki fegyverfogható embereinek számától teszi függővé jövőbeli háborúját ellenségei ellen. Gondolatából kihagyta Istent, akivel Góliáth ellen győzött, aki előtt „nincs akadály, hogy sok vagy kevés által szerezzen szabadulást." A Biblia üzenete világos.- a mi Istenünk a bűnösök Istene. Isten még a leggyengébbet és leggonoszabbat is tudja használni sorainkból. Megtéríti, búnbánatra indítja és tervét végrehajtatja vele, ha közben bűnének árát fizetnie kell is.

IMÁDKOZZUNK: Istenein, segítsél, hogy feltárjam előtted bűnös létemet. Bocsássál meg, tisztítsál és erősítsél meg, és használjál engem, a Jézus nevében. Ámen.

— Hasznos vagyok Istennek az Ő jóvoltából. —

Carol Faulkenberry (Észak Karolina)