Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK. MÁRCIUS 24. — Olvassuk: Ésaiás 42:14-17.

„Tanácsoddal igazgatsz engem és azután dicsőségedbe fogadsz be engem.” (Zsoltárok 73:24)

Nemrégiben meghívtak, hogy előadást tartsak egy csoport fiatal keresztyénnek arról, hogy milyen óriási jelentősége van annak, hogy az életben Isten utasításait kövessük. Dacára annak, hogy egy nyomtatott térképet kaptam, hogyan jussak el rendeltetési helyemre, nemsokára rájöttem, hogy útvesztőbe kerültem. Megálltam egy ütsz éli telefonnál és megkönnyebbültem, amikor valaki bemondta: „Halló, Betánia Keresztyén közösség." Pontosabban útbaigazítottak és utamat folytatva, rövid időn belül megérkeztem rendeltetési helyemre.

Amikor hazafelé vezettem, pontosan figyeltem az útjelzésekre és arról gondolkoztam, milyen nagyszerű lenne, ha mindegyikünk olyan igyekezetét fordítana Isten utasításainak betartására, mint én tettem most azt, hogy el ne tévesszem az utat. Sajnos, én se tettem ezt mindig. Sok drága idői pazaroltam el, mert nem figyeltem Isten útjelzéseit. Ezek az útjelzések a Bibliában vannak és ha figyelünk ezekre, életutunk a dicsőségbe visz. „És azután." Milyen áldott szó! Vidám szívvel szenvedhetjük a jelen nehézségeit, bajait, mikor meggondoljuk jövőnket. Isten vezetése alatt csodálatos, egyedül való végállomásba érkezünk. Túl vagyunk kétségeken, félelmeken, a harc megharcolva.

IMÁDKOZZUNK: Ó, Istenünk taníts bennünket, hogy életünkben a Te utasításaidat kövessük, bármilyen nehéznek is látszanának azok. Jézus Krisztus nevében imádkozunk. Ámen.

— Energiámat arra fogom használni, hogy Isten akarata elől ne meneküljek, hanem keressem azt. —

Schweitzer Gerald, James (Ohio)

26