Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, MÁRCIUS 25. — Olvassuk: Ef. 6:14-20

„...Amelyért követséget viselek láncok között.” (Efézus 6:20) A texasi állami javító intézetben vagyok, a háziipai tanosztályon régi bútorokat újjáteremteni. Nagyon érdekes azokat a düledezö, széteső félben lévő bútordarabokat közelről megnézni. Első gondolatom az volt egy asztalra nézve, hogy arra már nincsen remény egyáltalán.

Emlékszem, hogy amikor letartóztattak, és börtönbe kerültem, magamra nézve is az volt a véleményem, hogy számomra immár nincs remény.

De Isten segítségével bűnbánatra indultam, majd az Úr Jézus megváltását tettem hit által magamévá. Azzal pedig Isten gyermekévé lettem, és attól a naptól kezdve az Úr vette át életemnek irányítását, felügyeletét. A bibliai Ige immár reám is vonatkozott: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden” (2Kor. 5.T7).

Amint azon a megrokkant asztalon dolgozgatok, csiszolgatom, újra lakkozom, lassacskán látom, hogy új szépség mutatkozik rajta. Az előző kopottság, szenny-foltok s egyéb hibák eltűntek. Milyen gyönyörű élmény egy ilyen újjáteremtett bútordarabra tekinteni!

Urunk, Jézusunk is ilyenképpen teremt bennünket újjá. Engemet is, és tégedet is, ha őszintén Hozzá járulsz. Fegyvereink is az életre megváltoznak. Az evangélium követei leszünk láncokban vagy láncok nélkül.

IMÁDKOZZUNK: Hálás szívvel köszönjük Urunk, hogy Te vagy az újjáteremtő Úr és Isten, és hogy szereteteddel mindnyájunkat hívogatsz. Szent nevedben, Ámen.

— Nincsen olyan elrontott, elnyűtt élet, amit az Úr újjá ne tudna teremteni —

Rodriguez Róbert (Texas)

27