Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, JÚNIUS 4. — Olv.: lMóz.4:1-16.

„Kain haragra gerjedt, és fejét lecsíiggesztette.” (lMóz.4:5)

Sok dolog van az ember életében, ami haragra indíthat bennünket. De Kain sorsa állandó figyelmeztetés kell, hogy legyen. Elmondok most egy kis történetet. Két fiú élt egy családban. A kisebbik gyakran keveredett harcba bátyjával, aki erősebb volt. A kicsi büszkeségét nagyon sértette, hogy mindig ő volt a vesztes. Egy nap még beszélni sem volt hajlandó testvéréhez. Eljött az este. Édesanyjuk bejött szobájukba s így szólt kisebbik fiához: „Nem gondolod, hogy bocsánatot kellene kérned és szívből megbocsátanod testvérednek? Emlékezz csak, mit tett a harag Kain életében, és hogy mit mond az Ige Efézus 4:26-ban: „A nap le ne menjen a ti haragotokon!” A fiúcska megzavarva, gondolkozott egy pillanatig, aztán kitört: „Mama, hogyan tarthatnám vissza a napot, hogy ne menjen le? Kérdése nyilvánvalóvá tette, hogy nem akart megbocsátani, rossz indulatától szabadulni...

Szomorú, de felnőtt keresztyének is viselkednek ilyenformán. Szomszédok csekélységeken összevesznek és tartják a haragot „hűségesen”, sőt egyháztagok is. És mikor a Lélek sürgeti őket, hogy hozzák rendbe a dolgot, mellékútra térnek és nem engednek a Szentírás tanításának. Tény, mi nem tudjuk megváltoztatni a másik embert, de sajátmagunk magatartásáért felelősök vagyunk. A Biblia ezt mondja: „Legyetek jóságosak... megengedvén egymásnak, mint Isten is néktek.” Nem, nem tudunk a napnak parancsolni, hogy le ne menjen, de megtehetjük, hogy ne a haragunkon menjen le. Meg kell bocsátanunk.

IMÁDKOZZUNK: Istenein, köszönöm az intést, hogy a harag pecsétet hagy rajtunk. Még ma segíts megbocsátani. Ámen.

— Minden haragos óráért ugyanannyi boldogságot vesztei. — S. Nur-Sidharta (Jáva, Indonézia)

37