Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, JÚNIUS 5. — Olv.: I János 4:7-17.

Jézus mondta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek.” (János 13:34)

Emmával, aki agyvérzés következtében elvesztette beszélő képességét, nyolc évvel ezelőtt találkoztam, mikor édesanyámat látogattam a kórházban. Édesanyám szobatársa nagyon igyekezett Emmának a kedvében járni, és amikor csak alkalma volt, mondta neki, hogy szereti. Miután sokszor hallotta ezt a szót —bár nagyon nehezen — ő is tudta mondani: „Szeretlek." Csak ezt az egy szót tudta kimondani, de milyen csodálatos szó volt ez! Ezzel a szóval fel tudta vidámítani Emma a körülötte levőket.

Nemrégen mondta el nekem valaki, hogy húsz évvel ezelőtt nagyon nehéz időszakon ment keresztül. De még annyi év után is emlékszik, hogy egy ismerőse ezt írta neki: „szeretlek”. Ez bátorságot és új erőt adott neki, mert megérezte, hogy valaki mégis szívén viseli sorsát.

Milyen nagy ereje van ennek a szónak! Mennyi embertársunknak az élete válna derűsebbé, ha időt szentelnénk arra, hogy levélben, telefonon vagy egy látogatás alkalmával azt mondanánk, hogy „szeretlek”. Testvérem, találj ma és minden nap valakit, akinek odamondod a „varázs szót”, hogy szereted. De tudnod kell azt is, hogy „varázslatossá" a szót Jézus tette, ki úgy szeretett, hogy életét adta a bűnösök megmentéséért.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, segíts, hogy másoknak tudtára tudjam adni, hogy szeretem őket. Ámen.

— Megmondtam-e azoknak, akik közel állnak hozzám, hogy szeretem őket? —

Hanley M. Nora (Illinois)

38