Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, JUNIUS 3. — Olv.: Márk 4:26-32.

„Jézus mondta: „Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, őmaga sem tudja miképpen.”

(Márk 4:26-27)

A tavasz csodálatosan szép évszak. Kertünk is erről beszél. Az első hóvirágtól és sáfránytól elkezdve márciusban, tulipánokkal folytatódva áprilisban és májusban, majd a tömérdek sokszínű pompás nőszirom júniusban felemelő érzéssel tölti el a lelket. A tél sivársága, élettelen szürke komorsága után a sok tarkabarka szín és üdeség arra emlékeztet, amit Jézus mondott Isten országáról.

Mindnyájunk életében vannak sivár, téli fordulatok. Vannak időszakok, amikor a napi megszokott munkamenetnek semmi értelmét nem látjuk; amikor úgy érezzük, hogy semmi sem sikerül, ahogy kellene; amikor a világ vagy kis világunk eseményei lesújtanak bennünket; amikor úgy tűnik, hogy Isten nagyon távol van. Ilyenkor jó lenne emlékeznünk Jézus szavaira. Arra, hogy Jézus szerint Isten országa hogyan csírázik, hajt ki, és nő a világban és ami életünkben is — bár nem látjuk a folyamatot. Aki Isten országának magvető szolgálatát végzi, a magvetés után már nem tehet semmit. Hiába akarná sürgetni, erőltetni az eredményt. Dolgozik az majd az emberek szívében saját titokzatos erejével, és megtermi gyümölcsét. A magvető türelemmel várjon. Nehéz próbák idején is legyen reménységgel. Ne kétségeskedjen.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Atyánk, segíts, hogy higygyünk a Te országodban. Engedd, hogy életünk nőjön és virágozzon szereteted napsugarától. Ámen.

— Isten országa mindig tud nőni bármilyen körülmények között. —

Carclock E. Grace (Minnesota)

36