Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 2. — Olvassuk: Jak. 2:14-26.

„Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott

önmagában.” (Jakab 2:17)

Öt éves gyermekünk halálos beteg volt. Rákos. De ez nem gyengítette gyermeki hitét, sem a humorát. Az egyik őszi napon, mikor a templomkertben takarították össze a sok lehullott falevelet és ő ott állt a levél-garmadák között, azt mondja az egyik embernek: „Va úr, nem lenne az nagyszerű, ha csak kívánná, és a levelek eltűnnének?” S ez a komolyan hivő ember így felelt neki: „Ó, igen, Lucia, én tudok ilyet kívánni. Figyelj csak: „Levelek! Tűnjetek el!” —vezényelt a leveleknek. És tovább folytatta a gereblyélést és a zsákokba való rakását a végtelen sok levélnek, nagyobb gyorsasággal. Lucia mosolygott annak jeléül, hogy érti. Sokszor kívánjuk, hogy Isten csodát kövessen el a mi érdekünkben, különösen akkor, mikor a feladat előttünk megoldhatatlannak látszik. Es igen gyakran ilyen alkalmakkor az Úr megmutatja, hogy a csoda már meg is történt munkánkon és könnyeinken keresztül és felebarátaink segítségével.

Sok élményemen keresztül, mikor valamelyik szerettemet veszítettem el, vagy mikor csak kudarc, csalódás, reménytelenség volt a sorsom, összeszedtem magam, nekigyűrkőztem, és folytattam a munkámat és nem adtam fel hitemet. Bíztam abban, hogy az Úr szerint való lesz az eredmény, akkor is, ha én azt nem értem. Bizony igaz, ha a hit csak beszédben nyilvánul és nincs keze, lába tevékenységben, a rászoruló nyomorultak segítésében, szégyent hoz és nem dicsőséget a hit kegyelmes adományozójára, Istenre.

IMÁDKOZZUNK; Uram, engedd meg, hogy ez a nap is tele legyen örömmel a Te szolgálatodra és a felebarátaim megsegítésére. — Ámen.

— Mikor az Úr dicsőségére munkálkodom, az sohasem lesz eredménytelen. — Khymes E. Humbert (Floridai

35