Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

SZOMBAT, SZEPTEMBER 5. — Olvassuk: Kol. 1:24-29.

„...milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az .. hogy Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége.” (Kol. 1:27)

Egy évig egy angol methodista egyháznál dolgoztam. Az országról és népéről sok emléket hoztam magammal. Mégis legemlékezetesebben 3 egyháztag meglátogatása él bennem. Az egyik egy 50 éves rákos beteg, haldokló asszony volt. A második asszony szívinfarktust szenvedett, s mint a terület új lakója, nagyon egyedül érezte magát. A 3-ik egy 76 éves férfi volt. Testi-fogyatékos feleségét vesztette el, kire ö viselt gondot. A megpróbáltatások idején csodálatosan mind a 3 így tett bizonyságot: „Nem tudom, bárki is Krisztus nélkül hogyan ment volna át ezen. Ő adott nekem reményt, erőt, bátorságot.” Megismerték azt a „titkot”, amiről az Ige beszél, Krisztus titkát, a dicsőségnek ama reménységét. Más ez, mint egyszerű előrenézés vagy várakozás. Ez a remény a jövendő jónak a várása. A keresztyén nem szenvedést lát maga előtt, hanem azt reméli, ami jövőjét fényessé teszi. Míg az a remény, miről az emberek általában beszélnek, csalóka, az evangéliumi reménység valóságos. Mély, erős, változhatatlan alapja van: Krisztus. A dicsőségnek ez a reménye először a zsidóknak adatott, de Pál sokszor emlegeti Isten akaratának „titkát”, mely ősidőktől el volt rejtve, de aztán Isten megjelentette, hogy t.i. Krisztus a pogányoké is. A három említett egyénnek is így lett reménye Krisztus és így lehet a tied is.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, hogy megjelentetted magad a pogányoknak is, s hogy reménységben élhetünk üdvösségünk, örökéletünk felől. Ámen.

— A megváltás titka, mely el volt rejtve, ma mindenkié lehet.

Nancy Charville (Kentucky) 7