Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

HÉTFŐ, OKTÓBER 26. — Olvassuk: Jn. 15:7-13.

„Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” (Ján. 3:16)

„Barátnak azok mondhatók, kiknek feltételnélküli szeretete tükörként szolgál, melyben megláthatjuk igaz magunkat. Amilyenek szeretnénk lenni s amik vagyunk.” Egy folyóiratban mikor ezeket olvastam, a szavak azonnal Ján. 3:16-ot hozták elém. A tökéletes barát példája Jézus Krisztusban jelent meg a földön. A feltételnélküli szeretetből oly sokat adott ő, hogy aki elfogadta ezt a szeretetet, élete drámai módon megváltozott. Jézus élete elénk vetíti; Isten milyennek szeretne látni minket. Valaki a Biblia szívének, kis evangéliumnak nevezte Ján. 3:16- ot. Elmondja Isten szeretetét, s hogy miért jött Jézus e világba. Gondoljuk csak meg e bibliai vers egyszerű, mégis erőteljes szavait: Isten a legnagyobb szerető személy, a legnagyobb fokon a legnagyobb kiterjedésig, a legnagyobb cselekedettel, a legnagyobb ajándékkal, a legnagyobb hívással, a legnagyobb egyszerűséggel, a legnagyobb egyén által, a legnagyobb szabadítással, a legnagyobb különböztetéssel, a legnagyobb bizonyossággal, a legnagyobb birtokátadással. — Egy kislány hallva ezt az Igét, így szólt anyjához: „Oly csodálatos lenne, ha valakire mondhatnánk ezt az emberek közül, de valóban csak Isten ilyen.” Valaki hiszen. „Testvérem, Isten úgy szeretné, ha a „valaki” helyébe betennéd saját neved. Kérd Jézust, hogy mentsen meg, hogy hinni tudj s az örökélet a tied legyen.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, legnagyobb ajándékod, mit a bűnös világnak adtál, Fiadat, a hű barátot. Ámen.

— A megváltás elfogadásra nyújtott ajándék, nem teljesítmény. —

Norda A. Aguila (Tennessee) 58