Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, OKTÓBER 25. — Olvassuk: I.János 3:16-24.

„Gyermekeim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.” (I.János 3:18)

Nem egyedül állok e tekintetben: amikor, mondjuk, egy probléma vetődik fel, vagy valami szükséghelyzetről van tudomásom, pénzadományommal segítek, magam azonban személyesen nem avatkozom bele.

Tizedem megtalálja az utat a gyülekezetem és más helyi jótékonycélú csoportosulások felé. Feleségemmel együtt hiszem, hogy ezek a társaságok szolgálatot tesznek az embereknek és hirdetik a Krisztus evangéliumát. Valóban, az Úr munkáját anyagilag támogatni kell. Nem szabad azonban magunkat — a segítségül adott anyagiak fedője, takarója alatt — a szolgálattól elvonni.

Könnyen megtalálhatjuk a személyes szolgálat módját. Talán egy segítő munkásra van szüksége valakinek a munka dandárja idején. Talán hetenként néhány óra kórházlátogatást bíz rám az Úr. Magunk vagyunk azok, akik megtalálhatjuk a szolgálat útját az Isten által adott természetünk szerint az imádság nyomán.

Azok, akik segítségre várnak, a mi krisztusi szeretetünket bizonyára hálásan fogják elfogadni. Isten azt parancsolta, hogy szeressük egymást. Ezt a szeretetet az Úr iránt való engedelmességgel és szemmel látható cselekedetekkel kell, hogy bizonyítsuk. A világ cselekvő keresztyéneket akar látni! Talán akkor többen hinnének a keresztyének Istenében?!

IMÁDKOZZUNK: Uram, amikor szeretetról van szó, nem akarok háttérben maradni, mutasd meg számomra a módját. Amikor én szolgálok, hadd lássák testvéreim a Te szeretetedet a Jézusban. Ámen.

— Krisztus szeretete hogyan válik láthatóvá életemben? —

Gross H. William (Indiana)

57