Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 15. — Olvassuk: Máté 28:16-20.

,,Amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek pedig kételkedtek.” (máté 28:17)

Nehéz dolog, sőt lehetetlen imádnom Istent, amikor tele vagyok kétségekkel. Valójában, a kételkedés ideje az az idő, amikor távolodom Istentől, ahelyett, hogy igyekeznék közeledni hozzá. Ilyenkor erőszakolom Istenre-figyelésemet, és érzéseim olyanok, mint a kiszáradt fa.

Minap, mikor a fenti bibliai részt olvastam, valójában nem volt kedvem kézbevenni a Bibliát, mert Isten olyan távolinak látszott. Az olvasásra mégis rászorítottam magam. Meglepetéssel olvastam, hogy a tanítványok a feltámadott Jézust meglátva, „leborultak előtte”, más fordítás szeriijt: imádták Őt. „Némelyek pedig kételkedtek.” Nem valamí'szép ez a vegyes kép a tanítványokról. Imádók és kételkedők közöttük. Még nem volt pünkösdjük. A Szentlélek nem győzte még meg őket a feltámadás csodájáról. Az azonban bizonyos, hogy Jézust nem vetették ki szívükből. Mentek, ahová rendelte őket: Galileába, a hegyre. Kételkedésükben is becsületes keresők, hinni akarók voltak, mint Tamásról olvassuk másutt. Kitartottak. Nekünk is ki kell tartanunk Megváltó Urunk, Jézusunk mellett, ha kétségek gyötrenének is, ha érzéseink megcsappantak is. Isten akkor is jelen van, amikor hiányzik a bizalmunk Benne. Hinni Isten jelenlétében, ha mustármagnyi hittel is, ha szinte hitetlen kétségek között is! Mert szükségünk van Istenre, jobban, mint bárkire, bármire. Hiszen azokra a kétségekre egyedül Isten a válasz. Istennél a válasz. Miénk csak a könyörgő kiáltás: „Hiszek, Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek.”

IMÁDKOZZUNK: Édes Istenünk, segíts veled időznünk éppen akkor, amikor kételkedünk abban, hogy te velünk vagy. Jézus nevében kérünk erre. Ámen.

— Isten akkor is velünk van, amikor nagyon egyedül érezzük magunkat. — 47 Jeri Sweany (Maryland)