Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

SZOMBAT, OKTÓBER 10. — Olvassuk: Eszter 4:4-17.

„Ki tudja, talán a mostani időért jutottál királyságra?”

(Eszter 4,14)

Közülünk nagyon kevesen vannak abban a helyzetben, hogy mentsék népüket hittel és bátorsággal, amilyennel Eszter járult a király elé. Bár még neki is szüksége volt nagybátyja ösztönzésére, hogy használja fel a neki adott alkalmat.

Mi nem jutottunk „királyságra”, de valahol mégis vagyunk, és lehet valami külön feladat, amit elvégezhetünk. Vissza tudunk-e emlékezni arra, mikor nem szívesen mentünk el egy gyűlésre, aztán kiderült, hogy éppen mi tudtunk megadni olyan értesülést, ami az ügyet előbbre vitte? Elgondolkoztál-e valaha „véletlen” találkozásokon, mikor valakit, aki nagyon el volt csüggedve, bátorítani tudtál? Volt-e úgy, hogy egy váratlanul előtörő emlék arra indított, hogy egy gondos, figyelmes levelet írjál? Vagy egy telefonhívásod új kedvet, erőt öntött-e barátod leikébe?

Ezek elenyészően kis tettek'ríhhoz képest, hogy Eszter királynő megmentette egész népét. Mégis, gondoljuk meg: az élet milliónyi apró tettből tevődik össze. Apró tetteink összhatása, eredménye aztán vagy nagy átok, vagy nagy áldás lesz. Eszterhez hasonló módon mi is felhasználhatjuk az alkalmakat. Ne felejtsük el, hogy minden jóra, szeretetre, segítésre való alkalom Istentől jön. Ha nem vesszük észre, vagy nem törődünk vele, valójában Isten akaratát vesszük semmibe, s jaj majd nagyon fájhatnak azok.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, sokszor úgy gondolom, hogy csak a nagy tettek az igazi jó tettek. Segits, hogy használjam ma a kínálkozó alkalmakat, ha kicsi jócselekedeteket eredményeznének is. Jézus nevében. Ámen.

— Minden hűséggel elvégzett kicsiny tett számít Isten előtt.

Larosn H. Ruth (Iowa) 42