Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

PÉNTEK, OKTÓBER 9. — Olvassuk: Lukács 9:57-62.

„Valaki az eke szarvára teszi kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lukács 9:62)

Szemem megpihent a harmatos, napsütésben nyújtózó kukoricatáblán. Egyik sor a másik után, mindegyik szép egyenes, mind egyenlő távolságra. Úgy tűnt, hogy mindegyik növény kedvet talált a Jó Gazda szemében. A Jó Gazda vagy a Jó Pásztor? Elnevettem magamat. Igen, a Jó Gazda szemében!

Mint Krisztus követője, ahhoz a fogadott munkáshoz hasonlítom magamat, aki a szántóföldön, a világban veti a hit magját, gondozza a palántákat, aratja a szeretet és megértés gyümölcsét.

De néha úgy érzem, hogy olyan vagyok, mint az a munkás, aki sohasem járt mezőgazdasági iskolába. Barázdáim néha túl sekélyek, máskor túl mélyek. Ekém néha silány, és azt is kétségek között, türelmetlenül teszem a földbe. Sokszor túl korán aratok, máskor túl későn, mikor a fagy már kárt tett a termésben.

De a Jó Gazda csak mosolyog gyarló próbálkozásaimon. Ismételten alkalmat ad, hogy mély és egyenes barázdákat szántsak. Ahogy a gazda szereti és dédelgeti földjét, ugyanúgy szeret és dédelget engem a Jó Gazda. Jézus kezét érzem a magamén, mikor vissza nem tekintve elkezdem szántani azt a földet, melyet Ő adott. S Ő, aki megbízott, be is végzi. Hibáimat kiigazítja. Használ, alkalmassá tesz, hogy a célra nézzek, országa terjedésére, lelkek mentésére.

IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus, használj fel szolgálatodra és országod terjesztésében.

— Isten a szeretet és megbocsátás Istene. —

Lashbrook-Güroy Jean (Ohio)

41