Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)
1987-09-01 / 5. szám
SZERDA, OKTÓBER 7. — Olvassuk: Fü. 4:4-18. „...Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hirűek, ha valami nemes és dicséretes, ezekről gondolkodjatok.” (Fii. 4 8) Napjaim jórészét az írógépemmel töltöm, ugyanis azzal keresem a kenyeremet. Az orvosom legújabban azt tanácsolta, hogy jó kiadós sétákat is tegyek minden nap, ha lehet. Hogy őszinte legyek, nem nagyon voltam elragadtatva az indítványtól. Úgy gondoltam, unalmas lenne és sok időt pocsékolok el vele. De jól van na, legyen meg a kedve neki. Nagy meglepetésemre, hamarosan észrevettem, hogy bizony nem unalmas az! Tavasszal az üde, zöld hajtások kandikáltak rám innen, onnan, majd később ünneplő ruhába öltöztek a bokrok, virágok — még az akácfák és az orgonák is. Ósz jöttével mennyi új szépség! Azután a fehérruhás télapó, meg a zúzmarás nagykabát a fákon... Nemcsak hogy szép volt, hanem még az egészségem is jobb lett. Még fogytam is! De a legnagyobb áldást az juttatta, hogy bőven volt idő elgondolkodni. Eszembe jutottak a sok-sok áldások az Úrtól; meghitt meleg családi kör, igazi jó barátok, és mennyi sok más! A fenti Ige valóságos tapasztalattá vált számomra. Bárcsak mindnyájan többet gondolkodnánk azokról az erényekről, melyeket az apostol ajánl, parancsol! Imádkozzunk érte! IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, vezessél bennünket az elcsendesedésnek megújító ösvényén; majd kalauzoljál úgy, hogy másoknak is áldássá lehessünk. Jézusunkért, Ámen. — Nyissad meg, Urunk, szemeinket szépségeidet meglátni! Taylor C. Mabei (Missouri) 39
