Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

KEDD, OKTÓBER 6. — Olvassuk: Zsolt. 34:4-7.

„Az Úrhoz folyamodtam, és Ő meghallgatott; megmentett mindattól, amitől rettegtem.” (Zsolt. 34:5)

Már egy jó éve lehet annak, hogy hozzácsatlakoztam egy Biblia-összejöveteleket tartó kis társasághoz a szomszédságunkban. Nyolcán vagyunk, és három különböző templomba járunk.

Amint egy alkalommal ott beszélgettünk a biblia üzeneteiről, kijelentéseiről, úgy jött az alkalom, helyesebben mondom, úgy munkált a Szentlélek Úr Isten, hogy kitártam a szívemet az Úr előtt, majd az egyik nőtestvérem előtt is. Hogy miről volt szó? Évekkel ezelőtt valaki nagyon megsértett, megbántott. Én pedig mindazóta bensőleg rágódtam az eseten. Még sokszor az álmomat is elrabolta az a régi kínos élmény.

De azon a napon igazi megszabadulást tapasztaltam! Mintha csak egy csomó piszkos vizet kiengedtek volna belőlem.

Milyen megtisztulás! Milyen békességes éjszakák immár!

A fenti Zsoltár szavai nagyon a szívemhez szóltak. Kitárni szívemnek titkos terheit, rágódásait, megbántásait az Úr színe előtt, tudva, hogy Ő megért. És ahogy alkalom adódik, esetenként valamelyik megértő testvérrel megosztani, ezt tanultam meg az Igéből.

Minden egyes embernek szüksége van az ilyen tanulásra. Máskülönben az a benső méreg tönkreteszi az egész benső életünket.

Folyamodjál Te is a mi tökéletesen megértő Urunkhoz, Istenünkhöz, Nyájas Olvasó! Legyen közösségi imád, de légy négyszemközt is az Úrral. Dávidnak sok benső, egyéni imája volt. De az Úr Jézusnak is. Vegyünk tőlük példát!

IMÁDKOZZUNK: Vonjál Magadhoz, Megértő és Szerető Urunk, minden bánatunkkal, nehéz batyuinkkal. És utána majd vonjál bennünket másokhoz is... Az Úr Jézus nevében, Ámen.

— Légy csendes szívvel és békével életednek Istenével. —

38 Chandler Lujza (India)