Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

SZERDA, SZEPTEMBER 30. — Olvassuk: Zsolt. 33:18-22

„Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk Ő.” (Zsolt.

33:20)

Sóvárogva vártuk, hogy a tűzijáték elkezdődjön. Közben gondolataim visszatértek azokra az időkre, amit feleségemmel Egyiptomban töltöttünk. Egy hotelben két tűz közé szorulva kuporogtunk, mit lázadó csoportok egymásra irányítottak. Nyomozó rakéták röpködtek a fejünk felett. Nem az a szórakoztató mutatvány volt, mint amire most vártunk. Ellenkezőleg egy sötét emlékeztető arra a rettenetes pusztító erőre, amit ma a népek egymásra tudnának ontani. A 33-ik zsoltár drága szavait ismét elgondoltam, amit az egyiptomi hotelben feleségemmel osztottam. — Az a kérő imádságom, hogy gyermekeim soha ne ismerjék a háborús rakéták fényét, csak az ilyen békés esték látványosságát élvezzék. Persze békés időkben is vannak egyéni, családi közösségi bajok, veszedelmek. Az istenes embernek azonban tudnia kell várni és rátámaszkodni arra, akit a zsoltáríró magasztal. Várni nyugodtan, tűrni reménység alatt, bízni, mikor erre nincs semmi látható alap, a keresztyén ember egyik fénylő teljesítménye. Lelkünk, életünk kell, hogy egészen Istenen csüngjön mindenkor. Ő a mi segítségünk munkánkban, paizsunk a veszedelemben. Seregek Ura Ő. Rajta kívül nincs Megváltó, Szabadító. Védő hatalom az igazaknak, erő a gyengéknek, menedék az elnyomottaknak. Népének minden mindenekben. Bizony boldog az a nép és egyén, kinek Istene az Úr.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, taníts minket, hogy békesség keresők és munkálók legyünk. Taníts hinni, hogy Te az ártatlanok, békeszeretők reménye, védője vagy. Ámen.

— Gondold meg ma, hogyan tudod a békét munkálni a körülötted levő világban, és cselekedj! —

Carl E. Savage (Virginia)

32