Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

KEDD, SZEPTEMBER 29. —Olvassuk: Mt. 5:38-48

„Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek?” (Máté 5:46)

Nehéz napom volt. Most pedig az egyház Gazdasági bizottságának gyűlésére kell indulnom. Bárcsak ne ígértem volna meg, hogy ott leszek! Megérkezésemkor úgy találtam, hogy egyetlen üres szék van egy tag mellett, akit utáltam. Ahogy ott ültem, próbálva figyelni a szóban-forgó ügyre, különös dolog történt velem. Egy belső beszélgetés kezdődött bennem. „Virginia, hiszed te, hogy Isten szeret téged?" „Óh, igen.” „Hiszed te, hogy Isten megbocsát neked, ha bűnödért bocsánatot kérsz?” „Igen, én tudom, hogy Isten megcselekszi.” „Hiszed, te Virginia, hogy Isten szereti a melletted ülő embert is?” „Igen.” „Gondolod, hogy Isten neki is megbocsát?” Csend, és utána egy vonakodó „Igen”. „Akkor, hogy van az, hogy te nem szereted ezt az embert?” A belső hang dorgálására megvilágosodás és megértés hulláma futott át rajtam. Egy súlyos kölönc esett le szívemről. Megláttam, hogy mindketten Isten gyermekei vagyunk. Egy a Megváltónk, egy Lélek van bennünk. Sohasem nézhetek hát Krisztusban testvéremre megvetéssel. Megértettem, hogy Isten szeretete nem válogat, s azt is, hogy a csupán viszont-szeretethez igazodó szeretet nem is szeretet. Szégyenkezz, Testvérem, ha tőled csak ennyi telik, és igyekezz azokat is szeretni, akik téged esetleg nem szeretnek. Gondold meg, hogy Isten előtt igazában te sem voltál szeretetreméltó.

IMÁDKOZZUNK: Drága jó Istenem, köszönöm, hogy szeretsz. Megbocsátasz, ha bűnbe estem és bocsánatodat kértem. Tégy engem is képessé szeretni, megbocsátani. Ámen.

— Hogyan gyűlölheted azokat, akiket Isten szeret? —

Virginia S. Cox (Arkansas)

31