Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

HÉTFŐ, SZEPTEMBER 28. — Olvassuk: Róma 12:4-13.

„Aki aggódik szivében, az ievertté lesz, a jó szó viszont felviditja.” (Példabeszédek 12:2)

Milyen sokszor tapasztalhatjuk a Szentírás igazságát beigazolódni. Amikor egy bátorító, segítő, köszönő, elismerő vagy éppen együttérző levelet kapunk, a válasz egy jóleső, szívből jövő: „Köszönöm. Nagyon jól esett.” Vannak esetek, nehéz időszakok, amikor nem tudunk többet tenni, mint egy jó szót, bátorító üzenetet továbbítani barátunknak, ismerősünknek. Pedig szeretnénk többet tenni, megváltoztatni a helyzetet, de nem áll módunkban. Tudjuk azonban, hogy a bátorító szó mennyire tud gyógyítani, erősíteni a terhek további viselésében.

Nagy lelki szolgálatot végezhetünk ezen a területen. Van egy barátom, aki naponta legalább hat levelet ír olyanoknak, akik bátorítást, elismerést, útbaigazítást kérnek. Igen. Isten gyermekeinek szeretetből fakadó bátorító szavára mindig szükség van. De soha ne feledjük el, hogy Isten az, Aki igazán erősíteni, bátorítani és vigasztalni tud az Ő Szentlelke által. Soha ne hanyagoljuk el azért a vigasztalandó személyét az Úr zsámolya elé vinni imádságban és őt is oda irányítani. így nemcsak eszközeivé válunk ebben a szolgálatban Atyánknak, hanem részt veszünk a lélekmentésben is. Ilyenkor barátaink, ismerőseink személyesen tapasztalhatják meg, hogy a próbában a legnagyobb segítség, a gondoskodó, szerető Isten. Ilyenkor már ők imádkozzák: „Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bizzál Istenben, mert még hálát adok én Néki az Ő orcájának szabadításáért.” (Zsolt. 42:6)

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, Atyánk! Segíts a Te Lelkeddel szeretetből fakadó segítségadásra, látva a világban meglevő, sok nyomorúságot, szenvedést, átérezve a Te kicsinyeid külső és belső fájdalmait. Krisztus nevében kérlek. Ámen.

— Valaki ma is várja, hogy az Úr Jézusról bizonyságot tégy, hogy megvigasztald, felvidítsad. —

William M. Schwein (Indiana) 30