Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

PÉNTEK, SZEPTEMBER 25. — Olvassuk: Luk. 8:1-18

(Imádkozom, hogy) a szeretetben meggyökerezve, vegyetek

alapot.” (Efézus 3:18)

Egy ragyogó áprilisi vasárnap reggel óriási tölgyfa alatt ültem. Teljesen hatalmába kerített az öreg fa formája és terebélyessége. Olyan volt, mint egy remekmű.

Egyházunkból több család a tengerparton gyűlt össze e napon istentiszteletre. Amíg a prédikációt hallgattam feltekintettem a száznál is több apró ágbogazatokra. Apró zöld pontocskákban jelentkezett rajtuk a növekedés, a sok új hajtás. A barna ágak, zöld hajtások, s a mögöttük sziporkázó kék ég kontrasztja olyan Istenközeibe ragadott, mint eddig még soha semmi. Egyre jobban felfogtam a fa óriás mivoltát és a lehetőségekben végtelen terjedelmét. Aztán szemeim a gyökerekre vetődtek. Sok a föld felett nyújtózott belőlük, de láthatólag erősen a földbe kapaszkodva.

S akkor eszembe jutott az efézusi levél tanítása hitünkről. Azt mondja: hitünk szeretetbe kell, hogy gyökerezzen, azon alapuljon. Máté, Márk, Lukács írása szerinti evangéliumok még a magvetőről s a mag jó földbe való gyökerezésről beszélnek.

Bennünk is van szépség, melyet másokkal megoszthatunk. Képesség, hogy kiálljuk a megpróbáltatásokat, de csak akkor, ha hitünk gyökerei komoly alapokba vannak ágyazódva... A mély gyökerek segítenek a mindennapok nehézségeiben keményen megállani. A szolid alap pedig az Atya, Fiú, Szentlélek adta szeretet és az egymás iránti szeretet.

IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, köszönjük irántunk való mély szeretetedet. Engedd, hogy úgy tudjunk szeretni, hogy a Te szépséged és szereteted megosszuk másokkal is. Ámen.

— Szépséget és örömet találunk, ha hitünket megosztjuk másokkal. —

Beaver W. Harold (Észak Karolina) 27