Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

KEDD, SZEPTEMBER 8. — Olvassuk: 1 Thessz. 3:9-13.

„A szelíd nyelv életnek a fája.” (Péld. 15 4)

Amikor nehéz próbák terhe nyom, gyakran jut eszembe édesanyám mondása: „Te pótolhatatlan vagy, s azért küldött Isten ide, hogy elvégezd, amit senki más nem tud elvégezni.” Hogy mennyire befolyásolta ez életem újrakezdéseit, azt csak most látom igazán.

Erről tettem bizonyságot egy állami fegyházban 12 elítélt nőtestvérem előtt, amikor egy közülük könnyes szemmel megkérdezte, „De mi történik, ha nincs édesanyád, aki elmondja ezt?” „Isten szava akkor is áll” —feleltem, mert eszembe jutott, amit Ésaiáson keresztül mondott az Úr: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről?... És ha elfeledkeznének is ezek, én terólad el nem feledkezem.” (És. 49:15) Drágák vagyunk mi Istennek, szemefényének tart, és mester-ötvösként formál!

Ahogy közelebb kerültem az év folyamán elítélt nőtestvéreimhez, egyre vüágosabb lett, milyen fontos a „szelíd nyelv”. Életre szóló bátorítást, reménységet, új életet jelenthet az, különösen, amikor Isten szavát tolmácsolja. Az Ige valóban „életnek a fája”, mert idvesség eledele, erő és hatalom, új élet gyümölcsöztetője, örökélet fája a folyóvizén innen és túl... (Jel. 22:2) __

IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük Néked, hogy mindnyájunkat nevünk szerint ismersz, mert pótolhatatlanul drágák vagyunk a szemedben. Engedd, hogy mi is így nézhessünk egymásra, s Igéd és Lelked által segítsük egymást életfákként gyümölcsözni ez életben. Ámen.

— Isten Lelke által vigasztalás eszközei lehetünk! —

Dancy Sybil (Massachusetts)

10