Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

SZERDA, SZEPTEMBER 9. —Olvassuk: I. Kor. 13:3-13.

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.” (I.Kor. 13:13)

Szép, napos júniusi nap volt, de szívem szomorúsággal volt telve. A barátom, akivel két évvel ezelőtt ismerkedtem meg, katonai szolgálatba készült elmenni. Habár erősnek éreztük szeretetünket, a hosszú elválás bizonytalansággal töltött el mindkettőnket. Mosolyogtunk, bár szemünk könnyel volt telve.

A napok lassan teltek. Elkezdtem egyetemi tanulmányaimat. Mindketten imádságon keresztül kértük Isten erejét és szeretetét, hogy ezeket a nehéz hónapokat kitartással túléljük. Most, két évvel későbben, hálával telt szívvel dicsérjük az Urat, aki szeretetünket megtartotta, és szorosabban összekapcsolt bennünket az Ő szeretete által. Nagy dolog az igaz barátság! A hívők először Krisztus barátai, s a Benne kötött barátság halhatatlan. A sűrűn váltott levelek, telefonbeszélgetések, imádságok csodát tettek. Az idő és távolság nem tudta széttépni barátságunkat. Isten őrizte. Szeretetünket egymás felé és hitünket, reményünket Ő táplálta. S bizonyosak vagyunk, hogy e három a földi életen túl is megmarad. Igen, a hit és remény is megmarad, bár sokan azt tartják: odaát nem lesz rájuk szükség, mert színről színre látunk ott. Nem. Az Ige sejteti, hogy a mennyben is lesz bizonyos előrehaladás. A titkok az Úréi.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Istenünk, hogy mindenkor velünk vagy. Segítsél bíznunk örök szeretetedben. Ámen.

— Idő és távolság nem képez akadályt Isten szeretete előtt. —

Sue Moening (Mississipppi)

11