Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„A megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki...” (Ésaiás 42:3a)

Régi, antik bútordarabok és egyéb műtárgyak nagyon értékesek lehetnek. Különösen, ha hibátlan állapotban vannak. Persze, ha meg van repedve egyik, másik, vagy hiányzik valami darabja — akkor kevesebbet lehet érte kapni.

Én azonban azzal a meggyőződéssel vagyok, hogy bizonyos értelemben a hibás vagy repedezett régi holmi még sokkal értékesebb, mint a jó állapotban való. Menynyi sok éven keresztül teljesítette szolgálatát! Mennyi sok használatot tűrt el! Nem is csoda, hogy meglátszik rajta, ha beszélni tudna, biztosan sok mesét tudna mondani a régi időkből.

Van egy öreg vizeskancsóm meg egy nyikorgó öreg asztalom, melynek az egyik lába meg lett javítva. Úgy vigyázok rájuk, mint a szemem világára! Számomra nagyon drága darabok. Beszélnek nekem a múltról.

Nagyon hálás vagyok Mennyei Atyánknak, hogy Ő nem becsül le bennünket, ha ütött-kopott, megvert és tönkretett a kinézetünk. Ellenkezőleg, a megtört szívűek, az egyáltalán nem tökéletes jelleműek, a bűnökkel megsebesült személyek talán a legkedvesebbek az Ő színe előtt, mert meg akarja építeni őket.

Istenünk kitárt karokkal elfogad bennünket, újjáépít bennünket és fogyatkozásaink ellenére megvált bennünket Jézusban.

— IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Urunk, köszönjük Néked, hogy aki csak Tehozzád járul, azt Te mind meggyógyítod, szent nevedben, Ámen.

— Könyörületes a mi Urunk. —

53 Sowell Anna (Tennessee)

CSÜTÖRTÖK, FEBRUAR 20. — Olvassuk: Lukács 7:36-50