Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (János 1:5) A hálószobánk ablakai nyáron nyitva vannak. Reg­gel az ágyamból láthatom az eget és a fák tetején lévő zöld lombokat. Éjjel a sötétség mindent beborít. Néha hajnaltájban felébredek és látom, amint lassan deren­geni kezd, amint a világosság elűzi a sötétséget. A fi­zikai sötétség és világosság váltakozása Istennek csodá­latos alkotása. El tudom képzelni milyen kietlen és pusz­ta volt minden, amikor sötétség borította be a földet (I.Mózes 1:2) és milyen csodálatosan megváltozott min­den, amikor világosság lett. Milyen hasonló ehhez a mi lelkünk állapota. Jézus Krisztus nélkül sötétségben vagyunk, mert csak Ő a „vi­lág világossága”, ha valaki figyelemmel olvassa a Bib­liát, akkor János evangéliumának első fejezetéből is meg­ismerheti azt, hogy Isten milyen csodálatos szeretettel akarja, „minden ember világosságát”, kiszabadulását a bűn mélységéből. Jézus Krisztus pedig kifejezetten megmondja az Ő követőiről, azokról, akik befogadják a világosságot, hogy: „Ti vagytok a világ világossága.” A világ nagy része lelkileg még mindig sötétségben van. Krisztus kö­vetőinek, mint megannyi fénytadó lámpásnak, terjeszte­ni kell a Megváltó világosságát. IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Istenünk, mennyei édes Atyánk! Szívünk mélyéből köszönjük Neked a „világ vi­lágosságát”, a mi Megváltó Urunkat. Segíts bennünket, hogy teljesen megnyissuk szívünket, hogy az Ige által áradjon belénk Jézus világossága. Az Ö nevében imád­kozzunk. Ámen. Tomcsányi Ödönné (California) HÉTFŐ, FEBRUÁR 17. —Olvassuk: János 1:1-18 50

Next

/
Thumbnails
Contents