Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 18. — Olvassuk: 5Móz.24:14-22 „Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, ami még utánad marad: a jövevényé, az árváé és az özvegyé legyen az.” (24:20)

Jó néhány év óta fájt a szívem városunk szegényebb, öreg lakóinak állapota miatt. Az volt a helyzet ugyanis, hogy a városi vezetőség bizony édes keveset törődött azok lakbérleti szükségeivel. Sokjuknak már nem volt autójuk sem, sokszor még pénzük sem jutott arra, hogy villamost vagy autóbuszt fizessenek. A belvárosban volna a legjobb helyük, de viszont nincsen elég, mérsékeltbérű kiadó ház.

így azután elkezdtem kilincselni a városházán, és hasonló hivatalokban. Igaz ugyan, hogy méregdrága a belvárosban a telek, de mindazonáltal elszegényedett öregeinkkel is kell valakinek törődni.

Először azt a választ kaptam, hogy nincsen arravaló olcsóbb telek a belvárosban. Szállodák, luxusépületek, felhőkarcoló üzletházak mindenhol, akárcsak a gombák az erdőben...

A fenti bibliai rész alapján azonban mély felelősséget éreztem öregeink iránt. Imádkozni kezdtem, hogy Urunk meglágyítaná vezetőségünknek a szívét.

Hála Urunknak, lassacskán megváltozott a gondolkodásmódjuk. Fokozatosan erősödött bennük a segíteniakarás. Nemsokára összehívtak egy gyűlést, amelyen elindították egy alacsony-bérű, nyugdíjas öregek számára építendő ház tervét.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, munkálj szíveinkben irgalmat és könyörületet árváink, özvegyeink és jövevényeink iránt. Szent nevedben, Ámen.

— Világítsatok a szívtelen világban! —

Anderson Wite Mildred (Kalifornia)

51