Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 16. — Olvassuk: Kolossé3:12-17

„Atyámfiái, ne legyetek gyermekek értelemben, hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben, pedig legyetek érettek.” (I. Kor. 14:20)

„Elissa, add vissza! Az nem a tied! Az az enyém!” — süvöltötte négy éves lányom, Rachelle és kitépte a plüss mackót húga kezéből. Elissa a tizennyolchónapos gyerek bölcsességével válaszolt, sikított, ahogy száján kifért és karmolta Rachellet. Közbeléptem, hogy a nézeteltérést leállítsam. Aztán csodálkoztam milyen hamar megbékéltek, s játszottak, mintha misem történt volna.

„Milyen mások a kamaszok és a felnőttek!” — gondoltam. A haragtartásuk mily hosszúra nyúlik, sokszor még évekre is! ha valaki megbánt, mily sokáig érzünk keserűséget iránta.

Pál apostol gyakran írt leveleiben a különböző egyházaknak erről a problémáról. Ma is ő bátorít minket, hogy növekedjünk a Krisztusban, értelmesek legyünk, ami azt jelenti maradjunk bizonyos meggondolásban gyermekek, gyorsan felejtők a haragvásunkban. Ő írta az Efézusbelieknek: „Ne nyugodjék le rajtatok a nap ügy, hogy szívetekben harag maradna”.

Az értelemben való érettség parancsolja azt is, hogy tudjuk megérteni egymást:Az értelem segít felejteni a megbántást, az értelem felnőtt módon éli dolgait.

IMÁDKOZZUNK: Uram, engedd, hogy olyan legyek, mint a gyorsan felejtő gyermek, azok iránt akik megbántanak. Engedd számát távoltartani a gúnytól és szívemet a keserűségtől. Add nekem a megbocsátás kegyelmét a füstölgő harag helyett. Ámen.

—. Felejtsük el a hántást, s emlékezzünk hosszan a jóságra. — Peterson L. Dennis (Pennsylvania)

49