Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek: amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is

egymást.” (János 13:34)

Mikor fiúnknál jártam látogatóban, egy nagy Valentin kártyát láttam a kandalló párkányára kitéve. Fiam adta a feleségének. Mivel mindenki számára láthatóan nyitva állt, elolvastam a benne lévő verset. Ez a vers a szeretetről beszélt, ami után mindannyian vágyódunk. Arról a szeretetről, amely felmelegíti a szívünket, arról a szerétéiről, amely kedves, elnemfogyó, amely értelmet ad létezésünknek és így tovább.

Ehhez fiúnk hozzáírta az ő külön üzenetét feleségének: „Úgy érzem, hogy az itt leírt szeretet az, ami közöttünk él legalább 98 százalékában élet-időnknek. Én új fogadást teszek e szeretet megtartására életünk hátralévő napjaiban.”

Elgondolkoztam ezen az üzeneten s arra az új parancsolatra emlékeztem, amelyet Jézus a tanítványainak adott kereszthalála előestéjén: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” Ez a parancs nehéz, de az Úr azt kívánja, hogy ezt az önfeláldozó szeretetet áraszszuk a környezetünkben élők felé. Azért új ez a parancs, mert azt a szeretetet, amit Jézus gyakorolt, csak akkor és ő általa tapasztalhatta meg az emberiség. Ő hív minket, hogy fogadást tegyünk az ilyen szeretet gyakorlására,

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, drága Jézusunk, a szeretetet, ami elvitt a Golgotáig. ígérem, hogy ezt a szeretetet fogom gyakorolni egész környezetemben halálomig. Ámen.

— Minden nap szeretnék 100 százalékos szeretettel szeretni. — 47 Deyo W. Wallace (Indiana)

PÉNTEK, FEBRUÁR 14. — Olvassuk: János 13:31-38