Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„Jézus azért, amint látja vala, hogy az (Mária) sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle. (János 11:33)

Alkalmam volt résztvenni egy úrvacsorái istentiszteleten, ahol a lelkész egy régi keresztyén szertartással emelte az istentisztelet bensőségét. Hamuba-mártott ujjával keresztet rajzolt minden résztvevő homlokára, miközben ezeket a szavakat mondotta: „Krisztus szenvedett és meghalt érted és értem és ismeri a mi fájdalmainkat.” Megható volt.

Sok bánat, szenvedés és fájdalom az osztályrészünk ebben a földi életben és gyakran hívjuk, kiáltjuk Megváltónkat szabadításért. Sokszor érezzük az Ő drága kezének gyógyító érintését és ha földi értelemben — Isten kifürkészhetetlen akaratából — nem is tapasztaljuk bajaink megszűnését, tudjuk azt, hogy az Úr Jézus minden megpróbáltatásunkban velünk van, velünk együtt szenved. Tudjuk, hogy a gyötrődést, a szenvedés minden szörnyűségét megismerte érettünk a keresztfán. És életében is sírt a sírókkal, búsult, fájt a szíve a megrendülésig az emberi kínokat látva. Akármilyen nehéz a sorsunk a Krisztus Jézusnak megtartó, vigasztaló szeretete elégséges ahhoz, hogy elbírjuk azt, legyőzzünk minden megpróbáltatást.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk! Ne hagyd elfeledni, hogyha úgy látszik, hogy életünk terhei elviselhetetlenek: a Te drága erőd és vigaszod átsegít minden nehézségen. Ámen.

— Az Úr Jézus ismeri fájdalmunkat és velünk szenvedi azokat. Sally Marble (Missouri)

SZERDA, FEBRUÁR 12. — Olvassuk: János 11:32-44.

45