Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 28. — Olvassuk: Máté 11:25-30

Jézus mondta: „Vegyétek magatokra az én igámat és tanuljátok meg, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkieteknek” (Máté 11:29)

A villámlások időnként megvilágosították a sötét éjszakát. A mennydörgés tompán dübörgött tova. Azon az éjjelen gyertyafény mellett ültem a szobámban az ablak mellett. Az eső szünet nélkül szakadt. Ahogy fejemet összeíont karjaimra fektettem, Istenre gondoltam. „Hogy lehet az, hogy a nagy vihar közepette is békesség van a lelkemben?” Nem féltem és nem aggodalmaskodtam. A különös sötétséget félelem nélkül viseltem el. Tudtam, hogy Isten a viharnak is ura és én azt se megváltoztatni, se megszüntetni nem tudom.

Ugyanakkor, életem viharaiban sokszor rémülten rohanok, megijedek és segítségért kiáltok. Nem tudok nyugton ülni és megvárni, míg Isten megfékezi a bajokat. Tanulhatnánk a természeti csapásokból, viharokból. Isten a természet kilengéseit is kontrol alatt tartja és jóra tudja fordítani. Vajon nem kellene életem megrázó eseményeit is azzal a szívbéli békességgel átélni, amelylyel a természet zord zivatarait szemlélem. Sőt még gyönyörködni is tudok bennük. Nem kellene a bajokat is hálás szívvel venni, tudva, hogy Isten azokból is áldást akar nyújtani számomra?

IMÁDKOZZUNK: Taníts, Uram, Tereád tekintenem, amikor az élet viharai vesznek körül, azzal a meggyőződéssel, hogy akkor is a Te kezedben van az életem. Ámen.

— Isten békessége az égi háború közepette is kész szívünket eltölteni, amely nemcsak megtart, de lelki növekedést is adhat. — Ivers Katalin (Washington)

30