Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

SZERDA, JANUÁR 29. —Olvassuk: 19. Zsolt. 1-16.

„Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; és éj éjnek ad jelentést.” (Zsolt.19:1,2)

Egyedül ültem a folyó partja mentén elhúzódó park padján. Elnéztem, ahogy a köd lassan emelkedett, szállt fel a víz színéről. Reggeli szél borzolgatta hajamat és ringatta a közeli bokrok sárga virágait. Majd egy madárka kezdett csiripelni lelkesen. Átellenben, a folyó túlsó partján négy hófehér kacsa bukott alá időnként a hullámzó vízbe.

Előttem férfiak és nők siettek komoly arccal a munkába. Figyeltem őket. Bizonyára szippantani fognak a friss levegőből és ha csak egy pillanatra is, élvezni fogják a természet szépségeit. Egyik se nézett fel.

Én fellelkesülten tértem haza a parkból. Átéltem, hogy Isten hogyan ébreszti fel a világot egy új napra. Elbűvölten gondoltam a Teremtő hatalmára. Ugyanakkor azt is megláttam, hogy Ő nem kényszerít minket teremtői dicsőségének meglátására.

A mindennapi élet taposó malmában, a felelősségek vállalása között, gondjaink felhőibe burkolózva, sokszor vakok vagyunk, nem vesszük észre Isten szeretetének újjáteremtő, megújító jeleit, erőit. Isten azt akarja, hogy feljebb emelkedjünk.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Atyánk, ma azért imádkozunk, hogy a minket körülölelő természet szépségeiben is Téged lássunk meg, Aki a Krisztusban a legnagyobb szépséget adtad nekünk. Az Ő nevében kérünk, Ámen.

— A teremtett világ Isten dicsőségét tükrözi vissza, nekünk meg az a feladatunk, hogy a Teremtőt mutassuk meS- — Souder Patricia (Pennsylvania)

31