Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 26. — Olvassuk: János 20:24-29

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid. 11:1)

Milyen könnyű azokban a dolgokban hinni, amelyeket látunk és érinthetünk: Az autóbuszt, a vonatot, a repülőgépet, az épületet, amelyben élünk, az ételt, a ruházatot, az élet nélkülözhetetlen szükségleteit. Mindezeket látjuk és kézzel is megfoghatjuk. Vannak ugyan láthatatlan dolgok is, amiket valóságnak fogadunk el: A családunkhoz való hűséget, a hazafias érzést, a barátságot és a jövendőbe vetett reménységet. Ezeket nem érzékeinkkel ismerjük el valóságnak.

De Istent nem látjuk. így hát hitre van szükségünk. Hitre, hogy Őt megismerjük és arra is, hogy az Ő akarata szerint cselekedjünk. Jézus Tamás apostol által emlékeztet minket arra, hogy „az ember szerint látni, annyi, mint hinni”. De Urunk szerint azok, akik nem látnak és hisznek maradandóbb boldogságot nyernek.

A Zsidókhoz írt levél 11. részét a hit himnuszának is nevezhetjük. Itt azokról van szó, akik Istent szolgálták anélkül, hogy látták volna. Mégis Isten szeretetének és hatalmának tanúivá lettek. Az emberi történelem minden korszakában voltak Istennek ilyen tanúi.

Istent tehát csakis hit által ismerhetjük meg. Hit által fedezhetjük fel Őt a teremtett dolgokban is. Hit által léphetünk csak be Isten országába. Hit által nyerhetjük el az örökéletet. Hála legyen az Istennek! Ha saját teljesítményünk volna szükséges, kimaradnánk onnank.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, vezess bennünket a kétségből és bizonytalanságból a Te szerelmed bizonyosságába. Ámen.

— Milyen tapasztalatok vezethetnek Isten szeretetének és gondviselésének elhívésére? —

28 Moore Harry (New Zeland)