Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„Én, én vagyok, Aki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!” (Ésaiás

43:15)

Amikor valaki az ékszerüzletben azt kéri, hogy szeretne egy gyémántot látni, akkor az elárusító első dolga, hogy egy fekete térítőt terít a pultra. A gyémánt fénye fényesebben verődik vissza a sötét háttérből.

Ez az ellentét a Szentírásban is felfedezhető. Ahogy újból és újból olvassuk az Igét, meglátjuk a bűn és elesés sötét hátteréből hogyan jön felénk a kegyelem drágakövének fénysugara. Ésaiás könyvének 43. rész. 22-24 versei jó példa számunkra a sötét háttér szemléltetésére. Aztán hirtelen előtör Isten kegyelmi fénysugara a 25. versben. Igen szépen láthatjuk itt, hogy Isten nem közömbös a bűn iránt. Egyikünk sem bűnözhet úgy, hogy annak eredménye, következménye alól mentesülhetne. A mi igazságos és szent Istenünk soha nem kezeli a bűnt könnyelműen. Tehát ne gondoljuk, hogy a bűn nem számít, ránk nincs hatása, mi már sebezhetetlen szentek lettünk. Azt se gondoljuk azonban, hogy annyira bűnösök vagyunk, Isten már nem tud és nem is akar segíteni, megváltani nyomorúságunkból, sorsunkra bízott, veszni hagyott.

Az Evangélium fénysugárban az van, hogy Isten szeretete lehetőséget adott a bűnösnek a váltságra.

IMÁDKOZZUNK: Áldott, szerető Atyánk! Segíts, hogy felfedezzük a Krisztus halálában nyújtott bűnbocsátó szeretetedet, kegyelmedet és ezáltal teremts bennünk bűnbánatot, hogy a Krisztus érdeméért bűneinkből megszabadulva, váltságodban részesülve élhessünk. Ámen.

— Isten azt akarja, hogy megbocsáthassa és elfeledhesse bűneinket. — Emile A. Rousseau, Jr. (Louisiana)

25

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 23.— Olvassuk: Ésaiás 43:18-25