Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„Magasztaljátok az Istenek Istenét, mert örökkévaló az Ő kegyelme.” (Zsoltárok 136:2)

Béla fiam kilenc éves volt, amikor az édesanyja meghalt. A temetés utáni napon ezt írta naplójába: „Édesanyám szombaton meghalt és én nem tudtam elhinni. Most kedd van. Most már elhiszem.”

Mikor a súlyos ütésnek hódító hatása elmúlt, a seb akkor szakadt fel igazán, és fájni kezdett. De a gyász és fájdalom ellenére, a veszteség tényét el kellett fogadni. Most viszont az üresség érzete töltötte el a szívet. Az elkövetkezendő években Béla fiamnak az édesanyja tanácsa, a vele való közelség, az ő szeretete nélkül kell felnőnie. Veszteségét semmi sem pótolhatja.

Mikor a halál elrabolja egy-egy kedvesünket, ezt mindannyian átéljük. De az élet tovább megy. Viszont Isten szeretete is tovább kísér. Ezt ígéri a zsoltáríró. A gyermek naplójára utalva, mondhatjuk, Isten nem hagy magunkra „szombat” napi válságainkban és velünk van ,,keddi”könyhullatásaink között is. Örömmel tölt el minden mi napjainkban, és mindörökké! Magasztaljuk az Urat!

IMÁDKOZZUNK: Édes Istenünk, amikor elhagyottaknak érezzük magunkat fájdalmaink árjában, Te velünk vagy akkor is. Mint Jeremiás, siralmainak közepette, mi is Tereád várunk. Örökkévaló kegyelméből jönnek még szép napok az életünkben. Az Úr Jézusért hiszünk. Ámen.

— Isten az élet legsötétebb óráiban is velünk van. —

Lynn Shirley (Tennessee)

PÉNTEK, JANUÁR 24. — Olvassuk: Zsolt 136:1-9.

26