Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 18. — Olvassuk: 3 János: 1-15

,.Ajánlom pedig néktek Fébát, a mi nénénket, aki a Kenkhréabeli gyülekezetnek szolgálója.” (Róma 16:1)

Úgy tűnik, hogy sokszor könnyű az Új Testamentumban a vezetőkre irányítani figyelmünket és ugyanakkor megfeledkezni azokról, akik fontos, de kevésbbé szembetűnő módon szolgálták az egyházat. Fébé, a kenkhréa-i gyülekezet diakonisszája, egyike ezeknek. Ha ő nem vállalta volna, hogy Pál levelét elvigye Rómába, a keresztyén hit alapokmánya talán sohasem ért volna oda — és jutott volna el hozzánk.

Abban az időben veszélyes volt az utazás. Fébé számára ez hegyek megmászását, folyókon való átkelést és rabló támadások veszélyét jelentette. Mégis útrakelt azzal a tekerccsel, amit Pál neki adott és a rábízott feladatot elvégezte. Rómában is, ahol a keresztyének üldözése nagyban folyt, csendesen tudakozódva kellett hittársait megtalálni.

Az ő hűsége és elszántsága nélkül Augustinus nem tért volna meg, reformáció sem lett volna Luther és mások kezdeményezésére és Wesley János nem kapta volna meg felülről a bíztató üzenetet Aldersgate-en. A Fébé hűsége akkor és a hosszú századokon keresztül világrengető hatással volt a lelkek megnyerésére.

Fébé áldozatosan szolgált mint diakonissza. Sohasem restült meg a jó cselekedetekben, és erősítette keresztyén testvéreit élete példájával. Hűségesen elvégezte, amit Isten reá bízott.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm Uram, hogy rám is bíztál feladatokat ott, ahol vagyok. Ámen.

— Lehet, hogy ez a feladat, amit Isten rám bíz, sok ember életét fogja áldásosán befolyásolni. —

Birkbeck János (Abardean, Skócia) 20