Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 19. — Olv.: János 5:1-9.

„Ezt amint látta Jézus, hogy ott fekszik és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van, mondá néki: Akarsz-e meggyógyulni?” (János 5:6)

„Akarsz-e meggyógyulni?” Természetes, hogy az ember meg akart gyógyulni! Akkor miért intézett hozzá Jézus ilyen ostoba kérdést? Azok jutottak eszembe, akik betegségükkel akarják az emberek figyelmét magukra irányítani, vagy kifogásként használják a betegséget.

„Ez nem vonatkozik rám”, — gondoltam magamban. „Én egyáltalán nem vagyok beteg, sem az, aki a betegséget mankónak használja.” Aztán tovább olvastam és gondolkoztam.

„De mi van embertársaiddal való beteg magatartásoddal?” — kérdezte Valaki. Letettem Bibliámat és elkezdtem figyelni. „Fel tudod-e adni?” — kérdezte Jézus. „Nem használod-e haragodat, hogy elítéld az embereket és hogy szeretetlen legyél velük szemben? Nem vesz-e lustaság erőt rajtad, hogy megakadályozzon a nekem való szolgálatban? Önző módon nem magadat állítod-e a középpontba? Meg akarsz-e gyógyulni?”

Úgy képzelem, hogy mikor a beteg ember Jézus szemébe nézett, félelme eloszlott és öröm töltötte el egész valóját. így voltam én is. „Igen. Uram”, — mondtam, meg akarok gyógyulni!”

Isten előtt nyilvánvaló, hogy mi tesz bennünket beteggé és tudja, miként tudunk meggyógyulni.

IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus, köszönjük, hogy Te tudod, milyen érzésektől és indulatoktól kell megszabadulnunk, hogy egészségesek legyünk. Kérünk, gyógyíts meg bennünket. Ámen.

— Mitől kell nekem megszabadulnom, hogy meggyógyuljak? — 21 Legner Mária (New York)