Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

„Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék a szíved és várjad az Urat.” (Zsolt.27:14)

Elhunyt bátyámért a könnyeim még alig száradtak föl, amikor egy újabb megrázó táviratot kaptam. A második bátyám is meghalt. Napokon keresztül megbénultam, képtelen voltam normálisan összeszedni magamat. Mélyek voltak a sebek, a velőmig hatolt a fájdalom, összetört lelkem kiszárította a csontjaimat.

Egyik kora reggel a János Evangéliuma 11:25-26 verseit idézte fel Isten Lelke bennem: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él. És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?”

Halálos gyötrődésemet kiöntöttem az Úrnak. Nem tudom, hogy mennyi ideig sírhattam, de amikor felkeltem, Uramnak és Megváltómnak ez a bíztatása meggyógyított és felépített. Fölálltam, de nem összetörve, hanem győzelmesen, tele hittel, örömmel és Isten túláradó szeretetével a szívemben. Csak várj. Testvérem, békében az Úrra, megbátorit, kihoz a mély veremből!

IMÁDKOZZUNK: Életemnek drága Ura, a legnagyobb sötétségben a te Ígéreted a reménysugár, amely megtart és életet ad. Köszönöm a bizonyosságot, amit Jézus Krisztus feltámadásával nemcsak ebben az életben adtál, hanem a halálon túl is. Ámen.

— A feltámadt Jézus Krisztusban most is élő Urunk van. —

Chas S. Khiyalie (Uttar Pradesh, India)

SZERDA, ÁPRILIS 17. — Olv.: Zsolt. 27:1-14.

50