Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 16. — Olv.: Péld. 3:1-7.

„Bizodalmád legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden utadban ismerd meg Őt, s akkor Ő igazgatja lépteidet.” (Péld. 3:5-6.)

Több hónapi munkanélküliség után, végül is egy másik államban vállaltam munkát. Sok nehéz döntést kellett tennünk, s alapvető változások történtek a családban. El kellett adni a házunkat, a gyerekeket át kellett íratni egy másik iskolába, el kellett költözködnünk egy ismeretlen városba, keresni egy másik otthont és búcsút kellett mondanunk a család hátramaradt tagjainak és a barátainknak. Ráadásul mindezt úgy kellett megtennem, hogy közben már az új munkahelyemen dolgoztam, egy távoli városban. Saját értelmemre támaszkodva próbáltam mindent a lehető leggyorsabban elintézni. Hamarosan észre kellett azonban vennem, hogy semmi sem úgy történik, ahogy én azt elterveztem. Minden bajunk és depressziónk kellős közepén adta az Úr ezt az Igét élőnkbe a Példabeszédek 3:1-6-ból. Megrendülve kellett az imádságunkban megvallanunk, hogy életünk legapróbb részletei is Istentől függenek. Miután így megújult bizalommal fordultunk az Úrhoz, Ő rendezte el szép sorjában az összes problémát.

IMÁDKOZZUNK: Drága Uram, megvallom, hogy olyan sokszor elfeledkezem arról, hogy minden jó dolog egyedül csak tetőled jön. Kérlek, segíts, hogy minden körülmények között benned bízzam legelőször, semmit sem kételkedve abban, hogy te a legjobbat akarod számomra. Ámen.

— Isten mindenben ad útmutatást, ha figyelünk rá. — Timothy T. Brunetz (Michigan) 49