Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

„Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember: mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (I. Sámuel: 16:7)

A házunk mögötti kis kertünkben festéket marattunk és fát csiszoltunk férjemmel egész délután. Nagy igyekezetünk tárgya egy öreg festett fiókosszekrény volt.

Meglepetésünkre, mikor végre az öreg barna festék eltűnt, a fiókosszekrény eredeti lénye bukkant ki alóla. Meleg, piritósszínű tölgyfa volt az alapanyaga, s a kivételesen szakszerű asztalosmunka is teljes szépségében állt előttünk.

Az jutott eszembe, hogy úgy, mint a tárgyak, az emberek is különbözhetnek lényegükben attól, amit a külsejük mutat. Ez egy olyan egyszerű igazság, hogy nagyon könnyű megfeledkezni róla. Sok baráti kapcsolat nem képes létrejönni, mert nem vesszük a fáradtságot, hogy lekaparjuk és kicsiszoljuk a gyors és felületes véleményeinket, amelyeket külső benyomások alapján kenünk más emberekre. De ha rászánjuk az időt és fáradtságot, hogy a külsőségek mögött kikutassuk a lényeget, akkor rátalálunk a valódi, a belső szépségekre, melyek minden ember énjében mélyen benn rejtőznek.

IMÁDKOZZUNK: Édes jó Istenem, köszönöm, hogy mélyen a szívembe nézel, ahelyett, hogy a külsőmből ítélnél. Segíts, hogy szemeimet nyitva tartsam mindig, belső énjüket keresve azoknak, akiknek sorsa az enyémet keresztezi, hogy felismerhessem igazi lényüket. A Jézus nevében. Ámen.

— Akkor fogjuk tisztán látni a másik embert, ha Isten mélyenlátása és mértéke vezet. —

Steen M. Donna (Wisconsin)

KEDD, ÁPRILIS 9. — Olvassuk: I. Sámuel 16:1-8.

42